A Zuiderzee program

A területnyerés legszemléletesebb példája a Zuiderzee lezárása volt a harmincas években. Frízföld és Észak-Holland tartományok között egy 30 km hosszú gátat építettek, az úgynevezett zárógátat. A Zuiderzee ezáltal beltengerré vált, amelynek ettől kezdve IJsselmeer (Ijssel-tó) a neve. Mivel a tengervizet a gát elzárta, ez a beltenger lassan édesvizűvé vált. Az Ijssel-tóban négy nagy poldert építettek, amelyekkel 1650 km2-nyi területet nyertek. Ez a terület a mezőgazdaság, a pihenés, valamint a lakó- és munkahely célját szolgáló övezetekre oszlik.

A Delta-projekt

1953. február 1-jén a tenger pusztító rohamot intézett a szárazföld ellen. A dagály és az erős vihar kombinációja következtében Délnyugat-Hollandia nagy része víz alá került. E katasztrófa során sok száz ember vesztette életét. Világossá vált, hogy a Delta-tervet a lehető leggyorsabban meg kell valósítani. Ez a terv a délnyugati tengeröblök elzárását tűzte ki célul. Ma minden tengeröböl el van zárva, kivéve az Új Víziutat és a Nyugati-Scheldét, amelyek lehetővé teszik Rotterdam, illetve Antwerpen (Belgium) kikötőinek elérését.

A Keleti-Scheldét egy 3200 méter hosszúságú zsiliprendszerrel zárták le, amely 65 betonoszlop között elhelyezkedő 62 acélkapuból áll. Rendes körülmények között ezek a kapuk nyitva vannak, vihar esetén azonban leeresztik ezeket, hogy a dühöngő tengert kívül rekesszék. Azért választották ezt a lezárási módot, hogy ne veszélyeztessék a Keleti-Scheldében a kagylós állatok halászatát, amely a dagály áramlásától függ. 1986. október 4-én a királynő avatta fel a gátat.
A 'geest'-et a Rajna és a Maas egy északi és egy déli részre bontja. A területen található végmorénák magassága helyenként eléri az 50-60 métert. A mélyebb területek sokszor nagyon rossz lefolyásúak, ezért gyakoriak a mocsarak, lápok. A szántóföld kevés, sok a rét és a legelő.

Éghajlat

Hollandia az északi féltekén, a mérsékelt éghajlati övezetben helyezkedik el. A tenger és a meleg észak-atlanti Golf-áramlat mérsékelt tengeri klímát biztosítanak. Ennek köszönhető, hogy a hőmérséklet napi és évi ingadozásai nem túl nagyok. Az átlaghőmérséklet januárban +2 °C körül ingadozik, júliusban pedig majdnem 17 °C. Ez nem jelenti azt, hogy soha nem fordulnak elő extrém hőmérsékletek: Hollandiában valaha is mért legalacsonyabb hőmérséklet -24,8 °C, a legmagasabb pedig +36,8 °C volt. A csapadék az év folyamán viszonylag egyenletesen oszlik el, bár a tavasz általában szárazabb, mint az ősz. Az évi csapadékmennyiség mintegy 800 mm.

Az egyes régiók között nem nagyok a klímabeli különbségek. Az északi és déli rész közötti távolság - több, mint 300 km - azonban némileg érezteti a befolyását a hőmérsékletre.

Vízrajz

Vízhálózata rendkívül gazdag. Az országba érkező folyók mind az Északi-tengerbe ömlenek. A Maas csak közvetlenül a torkolat előtt ágazik szét, míg a Rajna már az országba lépésekor több ágra bomlik. Egyik ága a délen a Waal, amely a Maas folyóval egy tölcsértorkolatba ömlik. A főág nyugat felé Lek néven folytatja útját. Jelentős folyó még a Ijessel is.

A folyóhálózatot több ezer km hosszú csatornarendszer egészíti ki. A vízjárás egyenletes, ami kedvez a vízi közlekedésnek.

Talaj

Hollandia magasabban fekvő részeinek ('geest') talaja (keleten és délen) a pleisztocén idején alakult ki. Ez a talaj főleg homokból és kavicsból áll. Az alacsonyabb területek ('marsch') talaja (északon és nyugaton) fiatalabb. A lerakódás a holocén idején történt, és a talaj főleg agyagból és tőzegből áll.

Növény- és állatvilág

Az IJssel-tó és a Rajna torkolata közötti termékeny területen zöldség- és virágkertészetek sorakoznak. A földgázzal fűtött üvegházakból egész évben friss zöldségféléket szállítanak a bel- és külföldi piacokra. A vágott virágok, virághagymák és -magvak kivitele is jelentős.

A holland mezőgazdaság vezető ága az állattenyésztés. A kitűnő tejelő feketetarka,fríz fajtájú teheneknek az év nagy részében a szabadban legelnek. Az állatok tejhozama igen magas (6000 liter/év fölött) amit a tervszerű fajtanemesítésnek és gondozásának is köszönhető. A szántóföldek nagyobb részén termelt takarmánynövények is az állattartást támogatják. Ezen kívül búzát, árpát, burgonyát, cukorrépát, lent termesztenek. A sertés- és a baromfitenyésztés is jelentős.

Környezetvédelem

Hollandia népsűrűsége magas, ami erősen megterheli a környezet. Régóta intenzív mezőgazdasági tevékenység folyik, a felhasznált vegyszerek szintén rombolják a környezetet. E káros hatások csökkentése, következményeik enyhítése a holland környezetvédelem feladata.

Nemzeti parkok

A folyótorkolatokban, az árapály területeken, a belső területek lápjain maradtak olyan természeti értékek, amelyek megkívánják a védelmet. Az utóbbi 25 évben húsz nemzeti parkot jelöltek ki. A két legrégebbi magántulajdonban van.
De Hoge Veluwe Nemzeti Park (Nationale Park De Hoge Veluwe): 5500 hektár fele erdő, fele legelő és vízfelület. Szarvas, muflon, vaddisznó él itt.
Veluwezoom Nemzeti Park - végmorénák vidéke 5000 hektáron. Erdő és legelő.