Hollandiának egyik jelentős ünnepe a Prinsjesdag, azaz Királyfi-nap, melyet a hollandok szeptember második keddjén ünnepelnek. Náluk a Mikulásnak nagyobb a szerepe mint nálunk, főleg, hogy a mikulást majdnem akkora, vagy nagyobb ünnepnek tartják mint a Karácsonyt. Mivel a hollandok a középkorban keverték Spanyolországot és Itáliát ezért az ő mikulásuk a mai napig Spanyolországból jön egy gőzhajón, az ő fekete szolgáival, ún. Feketepétereivel. Az ajándékokat ugyan a kéményen keresztül kézbesíti, de a háztetőkön gyönyörű fehér lovával szökdell, ezért szokás a cipőbe (v. fapapucsba) egy kis répát tenni a lónak.

Egyéb ünnepek és munkaszüneti napok Hollandiában:
Január 1. Újév napja (Nieuwjaarsdag)

Január 30. A Függetlenség Napja (Hollandia Spanyolországtól való függetlenségének elismerése, nem hivatalos munkaszüneti nap)

Április 30. A Királynők Napja (Koninginnedag): Julianna királynő születésnapja (1909), egyben Beatrix királynő trónralépésének napja (1980), Hollandia Nemzeti Ünnepe

Május 4. Az Emlékezés Napja (Herdenkingsdag)

Május 5. A Felszabadulás Ünnepe (Nationale Bevrijdingsdag), a 2. világháború lezárásának napja Hollandiában

December 5. Sinterklaas (Szent Miklós ünnepének estéje ; nem hivatalos munkaszüneti nap, lásd részletesebben fent, a leíró részben!)

December 15. A Királyság Napja (Koninkrijksdag, nem hivatalos munkaszüneti nap)

December 25. Karácsony (Eerste kerstdag)
December 26. Karácsony másnapja (Tweede kerstdag)

Hollandia zászlaja három egyenlő nagyságú vízszintes sávból áll, amelynek színei felülről lefelé haladva rendre piros, fehér és kék. A mai trikolor közel ötszáz éve jelent meg először az ország történetében, igaz nem azokkal a színekkel, amelyek alatt ma mindenütt Hollandiát azonosítják. Egészen a 20. századig két lobogó volt hivatalosan használatban az országban. A mai lobogót Wilhelmina királynő 1937. február 19-én emelte országa egyedüli hivatalos lobogójává.

A holland tartományoknak először akkor lett közös lobogójuk, amikor a zilált történelmű régió végül egyetlen úr fennhatósága alá került. Ez az úr Burgundia hercege volt, aki franciaországi birtokainak lobogóját adoptálta Hollandia számára is. Így a 15. század elején Hollandia első zászlaja fehér háttérrel rendelkezett, amelyen két vörös színű babérköteg volt látható egymáson keresztbe fektetve. A két nyaláb találkozásánál lángok csaptak fel. Ezt a lobogót burgund keresztnek is nevezik. Amikor a holland tartományok Ausztria birtokába kerültek, ez a zászló fennmaradt. A történelem azonban úgy hozta, hogy a tartományok lakói fellázadtak az idegen uralom ellen, és II. Fülöp, spanyol király csapatai ellen végül kirobbantották a nyolcvan éves háborút, amely holland függetlenséget eredményezett. A lázadás élére Orange hercege állt, aki pénzével és minden erejével az elnyomók ellen harcolt. Az ő támogatására alakult meg az ún. Watergeuzenek flottája, akik tulajdonképpen holland szabadságharcos kalózok voltak, és minden spanyol hajóra veszélyt jelentettek. A kalózflotta minden hajóján egy jellegzetes trikolor jelent meg a 17. század derekán. A három egyenlő sáv a herceg tiszteletére narancssárga (az Orange több nyelven is ezt a színt jelenti), fehér és kék színekben pompázott.

A herceg tiszteletére alkotott zászló

A lobogó aztán egyre változatosabb alakzatban jelent meg, leggyakrabban három sávja volt, de ismertek hat, sőt kilenc csíkos zászlók is a történelemben. A három forradalmi színt meghatározatlan sorrendben használták, és előfordult, hogy egy középpontból kiinduló sugarakként alkották meg a zászlót. Végül aztán a 16. században egységesítették a lobogó használatát, és így alakult meg a narancssárga-fehér-kék trikolor. 1630-ban aztán a narancssárga sávot piros váltotta fel. Ennek okát pontosan nem lehet tudni, de valószínűleg egyszerűen azért került sor a változtatásra, mert a narancssárga túl halvány szín, és főként a tengeren nagy távolságból nehezen lehet meglátni. Mások szerint a színváltásra azért került sor, mert akkoriban a narancssárga színt sárga és piros színű gyógynövényekből keverték ki, és mivel a sárga nem volt olyan tartós, annak kikopása után a piros maradt meg egyedüli színként. A narancssárga verziót vette át a Dél-afrikai Köztársaság is első lobogójának megalkotásakor.

Hollandia történelme során még egy új zászlót adoptált hivatalosan. Az új nemzeti lobogó immár a független Hollandiában keletkezett, de francia befolyásra. A 18. század végén kitört francia forradalom eszméit a szomszédok hamarosan úgy próbálták meg terjeszteni, hogy a környező államokat elfoglalják, és fennhatóságuk alatt megmutatják a királyi elnyomsá alatt görnyedező népnek a szabadságot. Így hamarosan francia csapatok foglalták el az országot, amelynek uralkodója Angliába menekült. A holland trikolort először érintetlenül hagyták, mivel az a francia nemzeti lobogóhoz hasonlított. Később, 1796-ban a lobogó piros sávjának bal szélére felhelyeztek egy címert, amely a szabadság eszméjét szimbolizálta. A címeren egy Hollandiát megtestesítő szűz állt, akinek a lábainál egy oroszlán hevert. A leány egyik kezében a Római Birodalomban használt fascest tartott, míg a másikban a szerencse kalapját. A lobogó azonban legalább olyan rövid életű volt, mint a franciák által létrehozott Batáviai Köztársaság. Amikor Napóleon vette magához a hatalmat, Hollandiát 1806-ban Franciaország részévé tette, és a társország trónjára fivérét, Bonaparte Lajost ültette.

Végül 1813-ban Hollandia visszanyerte függetlenségét, és az Orange-dinasztia is újra elfoglalhatta helyét az ország trónusán. A hollandok a visszatérő uralkodót a narancssárga-fehér-kék és a piros-fehér-kék lobogók együttes kavalkádjával köszöntötték. A dinasztiához kötődő hűségük jelképeként a hollandok a pirost is tartalmazó zászló mellett a narancssárga zászlót is nemzeti jelképükként használták. A kettős zászlóhasználatot végül Wilhelmina királynő rendelete zárta le, így 1937. február 19. óta a piros sávos lobogó Hollandia egyetlen hivatalos zászlaja.